A Kulturális Zóna (KuZo) Projekt a 20. Sziget Fesztivál inspirálta alkotások létrehozására biztatott 2-2 ajándékjeggyel hazai és külföldi képzőművészeket és szépírókat. Nagy örömömre engem is megkerestek, s végül sikerült kipréselni magamból valamit, aminek a fenti címet adtam. Itt az első bekezdés…
Titkos társaságok, amerikai nagycsaládok és francia párok bontják le magukat, mások a házasságkötő sátorban frissítik fel vagy teszik érvénytelenné korábbi fogadalmaikat, hogy aztán a fehér óriáskerékről nézzenek végig a hangyabollyá szerveződő elkülönültségen. A porfelhőből kukás mellénybe öltözött munkások, vagy inkább a kulturális szokásainkban elmerülni igyekvő, gyorskaján nevelkedett, kelet-európait játszó tinédzserek tűnnek elő. Megpihennek az óriáskerék árnyékában, majd újra vidáman húzzák maguk után a fekete kukászsákokat, a másik kezük le-fel jár a talajszint és a zsák között: szúr, emel, szagol, lehúz, és szúr, emel, szagol, lehúz. A helybéliek minden mozdulatát pontosan imitálják. Talán csak a lelkesedésük teszi akaratlanul is feltűnővé e cselekvéssort. Nem mintha az empátia hajtaná őket, olyan ez inkább, mint egy fiktív misszió, a Szigetes létezést egy mozdulatsorba sűrítő virtuális valóság. Mert ilyesmit nem játszhatnak otthon, ahol feltűnésmentesen nyalják tisztára az utcákat az arra hivatottak, ahol a szelektív hulladékgyűjtőből a szemetet az ajtód elé borítják, mikor a szomszéd észreveszi, hogy bénaságból a papírhulladékok közé dobtad a petpalackokat. Most ehhez hasonló zöld gesztusokra kevésbé, zöldet tekerő fiatalokra, és az azzal járó gyepszagra annál inkább lehet számítani.
Olvasd tovább a Kulturális Zóna Vállald az arcod mottóval futó honlapján!
A 2012-es Sziget Fesztiválon épp egy méhecskét interjúvolnak, na ő vállalta az arcát.